A sütés

Amikor beléptünk az ajtón, akkor Gyöngyi néni elkezdte osztani a tésztát, és elkezdtük a tésztát nyújtani, és amikor elég vékonyra gyúrtuk a  tésztát, akkor elkezdtük szaggatni a tésztát, és mindenféle  különböző alakú tésztaformát kaptunk, és odaadtuk a tésztát Gyöngyi néninek. Ö ki is

sütötte.  Megkentük lekvárral, így mennyei linzer lett belőle. Aztán ettünk belőle egy kicsit, hogy másnapra is maradjon, és tudjunk enni, amíg van.

Nekem egy nagyon jó élményben volt részem, nem minden nap van ilyen különleges óra. Nekem sajnos mindig szétesett a tésztám. Vagy agyon lisztesztem, vagy nem mindig volt benne annyi liszt, hogy pont jó legyen az állaga. De aztán beköszöntött az én időm: jött a díszítés. Ez volt a specialitásom. Volt aztán ott is gubanc, mert amikor csináltam a linzert, folyton összelekvároztam a terítőt, de aztán úgy gondoltam, hogy inkább maradok simán a mézeskalács díszítésénél. Utána mentek a sütőbe a mézeskalácsok és szálltak a jó illatok. Amikor elkészültek, zúdult ki a meleg. Szóval akármikor kinn volt a derekam, nem fázhattam meg. Aztán még díszítettük őket Dr.Oetker-termékekkel, például cukormázzal,szivecskés  szórókával,stb…